Részlet Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel című könyvéből

Mikor Szvámi Ráma úgy érezte, hogy elérte a tökéletességet és nincs már mit tanulnia, mestere elküldte, hogy látogasson meg néhány bölcset.

„Elsőként egy olyan szvámihoz látogattam, aki arról volt híres, hogy szinte sohasem beszélt. A világtól visszavonultan élt. Sohasem törődött vele, mi zajlik körülötte, sohasem nézett fel. Útközben szóba elegyedtem a közelében lakó falusiakkal, akik ezt mesélték:

– Nem beszél senkivel, és nem is néz senkire; még csak nem is eszik. Három hónapja ül ugyanazon a helyen, anélkül, hogy egyszer is felállt volna. Sohasem láttunk még hozzá hasonló embert. Ezt az állapotot adzsagarvrittinek nevezik, ami „óriáskígyó hajlamot” jelent. Az óriáskígyó hosszú ideig egyfajta alváshoz hasonló állapotban marad. Ugyanígy vannak olyan bölcsek, akik napokig nem mozdulnak meg, hanem mélymeditációs állapotban maradnak.