Még soha nem ment ilyen nehezen, hogy megosszam Veletek a gondolataimat. Tisztán érzem, hogy bár a testem már egy hete haza érkezett Baliról, a lelkem még az Istenek szigetén időzik. Ez volt az első utam a szigetre. Nem tudtam mi vár ott rám, ránk, de most már biztosan tudom, ha Isten is úgy akarja, visszamegyek még: RELAX tábor, GYÓGYÍTÓ utazás… Elviszlek magammal Benneteket is.
Vissza kell mennem, mert egy része ott maradt a szívemnek. Valami végérvényesen megváltozott bennem. Mély tiszteletet érzek a sziget iránt, az ott élő balinéz emberek iránt, a lélegzetelállító természet iránt, ahogy egységben és harmóniában élnek mindannyian tisztelve az Isteneket is. Mélyen és őszintén őrzik, ápolják a hagyományokat. Nem láttam egyetlen olyan szegény vagy gazdag házat, de még szállodai szobát sem, ami előtt ne lett volna minden reggel felajánlás: banán levélből hajtogatott tenyérnyi tálcán virágok, kevéske rizs és pár falat étel. Ganésa szobor a bejárattal szemben, aki a hindu hitvilág szerint az akadályok elhárítója, a bőség és tudás Istene. Virágfűzér van a nyakában, étel a lábai előtt.
A szigetet valami mélységes nyugalom, a frangipáni virágok és füstölők különleges illata és a láthatatlan, de tisztán érzékelhető finom energiák szövik át. Amikor leült a csoportunk meditálni a Tirta Gangga egyik félreeső szegletébe, szabályosan éreztem, ahogy remeg alattam a föld. Szerettem volna megállítani az időt. Szerettem volna abban a Ganésha barlangban is meditálni, ahová csak besétáltunk, de a szívem belesajdult az energiák érzékelésébe.
A rafting túrán pedig elképedve néztem, hogy a gyorsfolyású patak medrének kőfalát faragások díszítik. Vajon mikor készülhetett, kik készítették és főleg hogyan? Milyen lehet a szigeten a száraz évszak és milyen az esős?
A 20 fős csoportunk az esős évszak végére ért Balira, de kóstolót azért mi is kaptunk a tisztító esőből. Éppen a vulkán túrán kaptatott fel a csoportunk a hegytetőre, helyi vezetőkkel, amikor beborult az ég. Előkerültek az esőkabátok, s mire felvettük azokat, már el is kezdett szemerkélni az eső. Éppen beértünk egy menedékházszerű fedél alá, amikor rázendített. Az égi áldás ahogy jött, el is ment és folytattuk tovább az utunkat. Éppen odaértünk egy másik pihenőhöz, amikor ismét leszakadt az ég. Mintha figyeltek volna bennünket az Istenek, vagy a hegy szelleme. Vigyáztak ránk.
A hegyi vezetők helyi fiatalemberek voltak. Meghatározhatatlan életkorúak, de végül kiderült, valamennyien családos fiatalemberek. Fantasztikusan segítőkészek voltak, mosolyogtak, néhányunk csomagját is átvették és bevárták a lemaradókat. Éreztük, hogy biztonságban vagyunk mellettük.
A hegy tetején már álltak a sátrak. Finom vacsorát készítettek számunkra. Bár a konyhába én nem néztem be, gondoltam, jobb, ha nem látom az európainak csöppet sem mondható körülményeket. Mégis az étel tökéletes és finom volt, a hangulat vidám, amit persze nem csak a hazulról hozott házi pálinka alapozott meg, hanem az, hogy aki elindult, mindenki felért a csúcsra. Legyőztünk egy újabb akadályt. Legyőztük önmagunkat ismét, nem adtuk fel. Senki nem adta fel…
Köszönet és hála csoportvezető társamnak, Földi Vikinek és a Dive Pray Hike.BALI – Kaland és búvártúrák Balin -at vezető Vera Bögödi Kovács Önszeretet és férjének Viktor Bögödi és állandó munkatársuknak, a balinéz guide-nak Ngurah-nak a csodás és felejthetetlen élményeket.
