Néha teljesen belemerülsz a céljaid hajszolásába, hogy minél hamarabb megcsináld azokat, de a következő feladat már ott van a fejedben.
Hajszolod, sokszor túlhajszolod magad, és észre sem veszed, mi történik körülötted. Elfelejted élvezni, megélni a jelent. Csak a feladattal kapcsolatos gondolatok töltik ki a fejed.
Honnan tudom?
Mert én is ilyen voltam, amíg a gurum mellett rá nem eszméltem arra, hogy valamit rosszul csinálok.
Robot üzemmódban csinálod a dolgod: feladat – pipa, feladat – pipa, feladat – pipa… és közben azzal áltatod magad, hogy ha ez meglesz, vagy azt megcsinálod, utána lesz időd kicsit élvezni a jelen pillanatot. De ez sosem jön el. Várod a nagy lehetőséget, hogy majd akkor! De felérsz a csúcsra és észre sem veszed, mert már a figyelmed a következő feladatra fókuszál.
A bölcsek nem véletlenül mondják, hogy nem a cél a fontos, hanem maga az ÚT. Ha közben megéled a pillanatot, ha a szemeddel látsz is és nem csak nézel, akkor ráeszmélsz dolgokra önmagaddal kapcsolatban. Felisered, hogy ezt jól csinálod, azt még nem. És ezen felismerések közben változol, formálódsz útközben. Ha célba értél, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki elindult.
Tudd, hogy minden egyes lépés a célodhoz vezető úton ÉRTÉKES. Nem hiábavaló semmi, a kudarc sem és a siker sem. Az élet nem csak arról az egy két nagy pillanatról szól, amire egész életedben vársz.
Az élet az apró örömökből tevődik össze tartalmas életté. És csak akkor értékes, ha elindít benned egy belső változást. Különben kezdhetsz mindent elölről, ha visszajössz a következő életedbe… A Teremtő nagylelkű, nem sürget, engedi, hogy a saját hibáinkból tanulva változzunk. Ehhez rengeteg időt kapunk. Millió életet.
Gondolkozz el azon, Te vajon hogy éled az életed? Megended-e magadnak, hogy élvezd az utazást? Észreveszed-e, hogy minden hullámnak és hullámvölgynek megvan a maga szépsége, tanítása, ami segít Neked a változásban.
