„Az aggódás nem a te reszortod, hanem az enyém” – mondta jógaoktató barátnőm, amikor kicsit aggodalmaskodtam a RELAX jógatábor szervezésének az elején, még júniusban. Az ötlet klassz volt, hiszen RELAX tábort álmodtunk a jógásaink kérésére, de csak augusztus utolsó hétvégéjére kaptunk időpontot a kiválasztott elvonuló helyen.
Ilyenkor vagy nyaralnak még az emberek, vagy iskolába készítik a gyerekeket… Nem lesz elég jelentkező a táborhoz… Folyton csak ilyen gondolatok jártak a fejemben.
– Mi van veled? – zaklatott tovább a barátnőm, amikor már két hete nem tudtam elengedni ezeket a gondolatokat.
– Mi is?
– Rájöttem. Egy rövid időre elveszítettem a hitemet. Elfelejtettem, hogy nekem semmi más dolgom nincsen, mint megszervezni a tábort. A többit „Más” intézi.
Végül 22 fővel érkeztünk erre a csodahelyre. „Nemzetközi” volt a tábor, hiszen Vajdaságból is két autóval jöttek a jógások a barátnőmmel. Olyanok is érkeztek, akiket még mi sem ismertünk. Utolsó pillanatban is becsúszott két lelkes résztvevő Bécsből és Fehérvárról. Az sem zavarta őket, hogy a jurtában kell aludniuk.
Batyus ebédet kértünk a résztvevőktől péntekre, hogy már otthon kicsit hangolódjunk az elvonulásra, az ismeretlen emberekre, akikkel 3 különleges napot töltünk majd együtt.
Péntek reggel indulás telekocsikkal… Ebéd megrendelve, reggelire és vacsorára bevásárolva, programok megszervezve, szoba beosztás, utazás megszervezve, csomagtartó csurig pakolva… Így indultunk Székesfehérvárról.
Lélek tér az erdő szélén, a ház előtt medence, az udvaron 3 jurta, füves udvar, ahol harmatos fűben járva kapcsolódtunk Föld Anyához. Mezítláb sétálva a fűben töltöttük magunkat a talajból érkező szabad elektronokkal, közben bemelegítettünk a reggeli jóga órára, használtuk hozzá a botokat, amivel gyermek lelkünket felébresztve játszottunk is. A nagy jurtában gerinc jógáztunk, új technikákat tanultunk a köldök csakrára fókuszálva. Páros jógáztunk, jóga nidrát végeztünk, teljes jóga lazítás közben mesét hallgattunk, önmagunkra figyeltünk. Mécses tartót festettünk, másnap meglepetés köveket, amit másoknak ajándékoztunk. Öleltük egymást szívből, és „angyal vár”-ban jártunk.
Megtudtuk mi is az a Projekt mantra, a Bhagavad Gíta, ki is az a halhatatlan jógi, akit Mahavatar Babajinak hívnak és ki a mi élő Gurunk, Paramahamsa Srí Vishwananda. Mantráztunk, OM-ot zengettünk, kirándultunk és megmártóztunk a Balatonban is. Ettünk főtt kukoricát, aszalt és friss fügét, különleges házi készítésű vajat, vajdasági bio almát, mindenki finom ételét megkóstoltuk és nagyon szerettük Varga Éva szakács finom és különleges ebédjeit is. Csak vegetáriánus ételeket ettünk az elvonuláson. Mindenki nyitott és befogadó volt az új ízekre, a húsmentes ételekre.
Egyik táborozó bevallotta, hogy jöhetett volna a jógás barátnőjével is, de nem hívta, mert egyedül akart lenni, hogy csak magára tudjon figyelni és a jógára, amivel most ismerkedik újra 2 év kihagyás után. És jó volt „idegen” emberekkel kapcsolódni, akik csöppet sem idegenként viselkedtek. Az első pillanattól fogva mindenki nagyon nyitott, befogadó és barátságos volt.
Egy másik lány azt mondta, amikor azt kérdeztük, hogy érezte magát az elvonuláson: „így érezheti magát a pillangó, amikor a szárnyát kibontva végre repülhet.”
Több jóga táborban is voltam már, mondta egy másik résztvevő, de itt az is nagyon jó volt, hogy vasárnap még szinte egy teljes napot itt lehettünk, nem kellett elhagyni a szobákat délelőtt, így valahogy senki nem gondolt arra, hogy ez a nap az utolsó nap, csak örültünk a vasárnapi programoknak is…
Nagyon jó volt, hogy ketten vezettétek a tábort, így sokkal színesebb volt a kínálat, és jó volt látni, ahogy kiegészítitek egymást – hangsúlyozták többen is a táborozók.
Nagy öröm volt számunkra is látni, ahogy nyílnak a szívek, mély barátságok szövődnek, a saját tapasztalások formálják a résztvevők tudatát, gondolkodásmódját.
Fantasztikus 3 nap volt! Még a barátnőm szerint is, aki csak nagyon ritkán elégedett. Most Ő is azt mondta, szuper volt a tábor! És persze készülünk a folytatásra…
Ma – szeptember 15-én, vasárnap szinte egész nap szakad az eső és csak 12 fok van – kint esik, én meg idebent takaróba burkolózva víz böjtöt tartok. Melegvízzel. Befelé visz a böjtölés. Jól is esik. És eszembe jutott, hogy elkezdtem ezt az írást a tábor utáni napon, de még nem fejeztem be. Most befejeztem.
