Utazók voltunk
Az elmúlt hetek szervezése, felnőtt- és gyermektáborok, utazások, élmények miatt csak most érkeztem szavakba önteni gondolataimat a háromnapos Belső utazás elvonulásunkról.
Valóban igaz a mondás: „Ember tervez, Isten végez.” Balassa Mónika jógaoktató barátommal mindent megtettünk azért, hogy ez a hétvége az Angyalbirtokon különleges legyen. De arra nem is gondoltunk, hogy sokkal többet kapunk, mint amire számítottunk.
A lelassulás és a természet közelsége
Minden napunkat jóga gyakorlással, mantrák zengetésével és légzőgyakorlatokkal kezdtük és zártuk, hogy a testünk, az elménk és a szívünk egyre tökéletesebb harmóniába kerüljön.
A természet végig társunk volt ezen az úton. Mezítláb sétáltunk a harmatos fűben, miközben azt gyakoroltuk, hogyan fordítsuk tekintetünket a külvilágról önmagunk felé. Nem volt könnyű. A természet újra és újra kifelé húzta figyelmünket. De a harmat emlékeztetett bennünket arra, hogy a legfinomabb belső felismeréseket csak akkor vesszük észre, ha elég lassan haladunk.
Ez a lelassulás a jógaszőnyeg ismerős biztonságában minden nap tovább segítette befelé vezetni a figyelmünket az elménkből a szív terébe, abba a belső csendbe, ami mindig is ott volt bennünk.
A saját utunkon: A Csillagösvény tanításai
A Csillagösvényt Ópusztaszeren csöndben jártuk végig. Megtapasztalhattuk azt, amit az életben is: nem mindig az egyenes út vezet a válaszokhoz. Jó volt látni, hogyan kezdett el mindenki egyre bátrabban a saját útján járni, miközben a csoport szinte szavak nélkül, természetesen működött együtt. Számomra különösen felszabadító élmény volt megtapasztalni, milyen érzés átengedni az irányítást, és bízni abban, hogy vezetve vagyunk.
Gyökereink és az összetartozás ereje
A Feszty-körkép és Ópusztaszer az emlékezés, a gyökerek és az összetartozás helye is, nem csak egy program. Mindannyian egy sokszereplős hosszú történet folytatásai vagyunk. Nemcsak géneket örököltük elődeinktől, hanem értékeket, történeteket, kitartást vagy éppen sebeket, félelmeket.
Lehet, hogy nem minden ősünk volt tökéletes, és talán nem is azt várják el tőlünk, hogy ugyanolyanok legyünk, mint ők voltak. Csak azt szeretnék, ha tudatosan vinnénk tovább mindazt, ami bennük érték volt.
Ezen az elvonuláson összekapcsolódott bennünk a múlt tisztelete a jelen szabadságával. Tudatosíthattuk magunkban, hogy nem egyedül járunk az utunkon: sok generáció története lépked velünk együtt. A gyökereink láthatatlanok, mégis velünk vannak, meghatározzák az életünket, egyedivé tesznek bennünket. Erről árulkodtak a gondos munkával készült mandalák is, amelyek az alkotó belső világáról szavak nélkül meséltek.
Szakrális pillanatok és közösség
Az OM zengetés és a tűzszertartás (jagna) szent terében mantrákkal, imákkal, felajánlásokkal kapcsolódtunk, a jóga szőnyegen pedig a páros jóga ászanákon keresztül tapasztalhattuk meg a bizalom, az elfogadás és az egymásra hangolódás meghitt erejét, a bennünk élő belső gyermek vidámságát és bátorságát. Az órák végén a jóga nidra és a tanmesék segítettek még mélyebbre merülni önmagunkban.
A közös étkezések is fontos részei voltak ennek a három napnak. A szeretettel készített finom vegetáriánus ételek nemcsak a testünket, hanem a közösségünket is táplálták.
Hála és útravaló
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott: a nyitottságot, a bizalmat, a közös gyakorlásokat, a beszélgetéseket, a barátságokat, a nevetéseket, a csendeket és a felismeréseket.
Ez a hétvége valóban egy utazás volt – az elméből a szív terébe. Egy emlékeztető arra, hogy a belső békéhez vezető út bennünk kezdődik.
